2. sz. melléklet – Esettanulmányok
1.Egy középiskolai tanár észreveszi, hogy pár diák náci karlendítéssel üdvözli egymást az iskola folyosóján. Úgy dönt, hogy elkezd tanítani a holokausztról az osztálynak. Amikor bejelenti az osztálynak, hogy a következő órán a holokausztról fognak beszélni, az egyik diák feláll, és náci üdvözlésre lendíti a karját. A tanár megkéri a diákot, hogy engedje le a karját, hogy mindenki megtanulhassa, miért elfogadhatatlan ma a náci üdvözlés a társadalmunkban, de a diák nem fogad szót. Az óra végén, amikor kimegy a teremből, újra lendíti a karját, közben nevet. Pár osztálytársa is viccesnek találja a karmozdulatot. A tanár beszámol az incidensről az iskola igazgatójának, aki csak annyit mond, hogy ebben a korban a fiúk éretlenek, és lépjen túl rajta.
2. A holokauszt történetének megtanítása után a tanár megemlékezést szervez a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján. Ezután az egyik diák szülője levelet ír iskolaigazgatónak, amiben arról panaszkodik, hogy „a gyereke fejét ostobasággal tömik, és mindenki tudja, hogy a zsidók csak azért beszélnek a holokausztról, mert a pénzre hajtanak.” A szülő azt akarja megtudni, hogy mennyit fizetnek az iskolának azért, hogy „összeesküvés-elméleteket reklámozzanak”, és „mikor lesz már vége az agymosásnak”. Az iskolaigazgató értekezletre hívja az összes történelemtanárt, és aggodalmának ad hangot, hogy az eset besározza az iskola hírnevét.
3. Egy fiatal középiskolai tanár egy holokauszttal kapcsolatos projektbe akarja bevonni a diákjait, amiben egy másik országbeli iskolával működnek együtt. Úgy véli, hogy a projekt sikeresebb lesz, ha az iskola más tanárai is bekapcsolódnak. Amikor elmondja elképzelését a kollégáknak, az egyik így válaszol: „Elég legyen már a holokausztból! Nekem már tele a hócipőm vele! Vannak más, fontos témák is, amikről beszélni kell! Ezek a zsidók folyton a saját érdekeiket tolják előre!” A többi tanár semmit sem szól.
4. Egy középiskolai tanár a közösségi médiát böngészve észrevesz egy oldalt, amit az egyik diákja hozott létre és ami a holokauszt egyik elkövetőjét reklámozza. Bár sokan nemzeti hősnek tartják ezt az embert, mert szerepet játszott az ország felszabadításában, ugyanakkor több ezer zsidó nő, férfi és gyerek lemészárlásáért is felel. Az oldalnak már van pár ezer követője. A probléma kezelése érdekében megkeresi az osztályfőnököt, aki azt mondja, hogy neki semmi köze ahhoz, amit a diákjai szabadidejükben tesznek, és őt nem is érdekli, hogy mit művelnek, amíg nem iskolaidőben posztolnak a netre.
5. Egy tanár észreveszi, hogy a hétvégén az iskola kerítésén megjelent egy plakát, ami az „állatok holokausztja” ellen tiltakozik. A tanár leolvassa a poszteren szereplő QR-kódot és egy vegán életmódot hirdető kampányhoz jut el, amit az iskola egyik diákja indított. A kampány a koncentrációs táborokba zárt zsidók képét helyezi a nagyüzemi állattartásban nevelt állatoké mellé. A tanár felhívja erre az iskolaigazgató figyelmét, aki azt mondja, hogy ennél sürgetőbb ügyekkel van elfoglalva, és hogy a tanárok hálásak lehetnek, hogy a diákok aktív polgárok akarnak lenni, és olyan ügyekért kampányolnak, amikben hisznek.
6. Az új történelemtanár egy a holokausztról szóló órát készít elő. Feltűnik neki, hogy az iskola által használt tankönyvekben pontatlan információk vannak. A holokauszt iránti teljes felelősséget a náci Németországra hárítja a tankönyv, és nem is említi a nemzeti és helyi hatóságok részvételéről. A tanár megemlíti ezt a többi történelemtanárnak, akik csak annyit mondanak, hogy a kijelölt tankönyvet kell tanítaniuk, és ők nem akarnak indulatokat kavarni, különösen nem egy olyan témában, ami “nem is annyira fontos a nemzeti történelem szempontjából”.
7. Az iskola igazgatója elmondja a történelemtanároknak, hogy az oktatási hivatal látogatást írt elő a diákoknak egy, a helyi holokauszt központban rendezett kiállításra. A tanárok egy része tudja, hogy a kiállítás problémás, mert eltúlozza a helyi lakosság és a helyi hatóságok szerepét a zsidók mentésében, hogy így idealizáltabb képet nyújtsanak a társadalmi kohézióról. A történelemtanárok megpróbálják szóba hozni a dolgot, de más tanárok az állásuk elvesztésétől vagy másfajta megtorlástól tartanak, ha nem teljesítik ezt az előírást és nem viszik el a gyerekeket.