3. Holokauszttorzítás és az Emberi Jogok

Végül is hol kezdődnek az egyetemes emberi jogok? A közvetlen környezetünkben, az  otthonunkhoz közel – olyan közeli és olyan jelentéktelen helyeken, amelyek nincsenek rajta egyetlen  világtérképen sem… Ezek azok a helyek, ahol minden férfi, nő és  gyermek törvény előtti egyenlőségre, esélyegyenlőségre és megkülönböztetéstől mentes egyenlő  méltóságra vágyik. Ha e jogoknak ezeken a helyeken nincs jelentőségük, akkor máshol sem igazán fontosak. 

Eleanor Roosevelt

Tanulási célok

• A holokauszttorzítás és az emberi jogok közötti összefüggés kritikai megértésének fejlesztése 
• Együttérzést erősítése a holokauszttorzítás által érintett emberek iránt
• Az emberi jogok tiszteletben tartása iránti elköteleződés erősítése

Tanulási tevékenységek

1. Holokauszttorzítás és az emberi jogok
2. Holokauszttorzítás és a szélesebb értelemben vett dezinformáció és intolerancia 
3. További források 

Javaslatok a tréner részére

Az egységben javasolt feladatok során a résztvevők mélyebben elgondolkodnak arról, hogy milyen módon mond ellent a holokauszt torzítása az emberi jogoknak, és hogyan fonódik össze olyan egyéb jelenségekkel, mint a gyűlöletbeszéd, az álhírek és az antidemokratikus propaganda.

Ha megértjük a holokauszttorzítás összefüggését a társadalom szélesebb rétegeiben zajló  jelenségekkel, akkor megértjük, hogy nem marginális kérdésről van szó (amely csak adott személyeket érint vagy csak adott intézményeknek kell vele foglalkoznia), hanem jelentős társadalmi problémával állunk szemben. A holokauszttorzítás nem csak azt befolyásolja, hogyan értelmezzük a múltat, hanem azt is, ahogy a jelent és a jövőt formáljuk. Ha ezt felismertük, az elvezethet ahhoz is, hogy felismerjük az egyén felelősségét a holokauszttorzítás elleni fellépésben, ezzel enyhíthetjük a jelenség rövid- és hosszútávú hatását az emberi jogi értékekre és a demokratikus társadalmakra.

Az első feladatban a résztvevők elgondolkodnak azon, hogy a holokauszttorzítás miként mond ellent az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatának alapvető elveivel. Ezután kritikai gondolkodási folyamat kezdődik, melyben a résztvevőknek, néhány kijelentéssel kell egyetérteniük, vagy ellentmondaniuk. Az érvelő résztvevőknek adjunk szimbolikus mikrofont (például egy tollat), így elkerülhetjük, hogy mindenki egyszerre akarjon beszélni.   

 Mivel a feladatban konstruktív nézeteltérést és reflexiókat szeretnénk kiváltani, fontos, hogy a tréner ne foglaljon állást, ne kommentálja a kijelentéseket. A záró megbeszélés során tisztázhat egyes állításokat és további információkkal szolgálhat, valamint visszatérhet pár elhangzott véleményre, hogy részletesebben megbeszélhessenek egy-egy témát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden véleményt tolerálni kell. A gyűlöletbeszéd minden formáját és az emberi jogokat és értékeket sértő véleményeket azonnal elő kell venni és meg kell beszélni. Nagyon fontos tehát, hogy a képzés elejétől kezdve biztonságos tanulási környezetet alakítsunk ki, ahol a résztvevők szabadon mondják el gondolataikat, de azt is elfogadják, ha kérdőre vonják őket. 

A tréner számos forrásból válogathat, ha a feladatokra való jobb felkészülés érdekében az emberi jogok kérdéséhez és ezek oktatásához keres anyagot. Például:

• Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala – Mik az Emberi Jogok? Emberi Jogok – Kézikönyv Parlamenti Képviselők számára 26.sz.
• Európa Tanács – Compass: Kézikönyv az emberi jogi neveléshez fiatalok számára.
• UNESCO – The Legitimate Limits to Freedom of Expression ( elérhető több nyelven)

A második feladatban a holokauszttorzítás, az álhírek, a gyűlöletbeszéd és az antidemokratikus propaganda közötti kapcsolatot és a holokauszttorzításnak a társadalomra gyakorolt hosszú távú hatását vizsgáljuk. A feladatban az ún. „néma megbeszélés” módszerét alkalmazzuk, melynek során a résztvevők gondolataikat és véleményüket írásban oszthatják meg. Mivel négy asztalnál kell dolgozniuk, figyeljünk oda, hogy ne mindenki ugyanannál az asztalnál kezdje, és hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy most nem szabad beszélniük. A tréner(ek) közben kísérje(k) figyelemmel a dinamikát, vagyis, hogy mindenki aktívan dolgozzon. Vegyék észre, amikor a résztvevők többsége befejezte az írást/olvasást, ez ugyanis a jele annak, hogy el lehet kezdeni a záró megbeszélést. A néma megbeszélés alatt csendes háttérzenét játszhatunk (lehetőleg csak hangszeres zene legyen és nagyon halkan szóljon, mert különben egyeseknek nehéz koncentrálni).