Esettanulmányok
- Sárga csillag használata a COVID-19 járványintézkedések elleni tüntetéseken
Amikor több ország is korlátozó intézkedésekkel próbálta megakadályozni a COVID-19 terjedését, hogy így ösztönözze az oltások elfogadását és a fertőzések fellángolásának megakadályozását, a tiltakozók azzal vádolták a kormányokat, hogy a polgárok új „osztályait” hozzák létre: az „oltottakét” és az „oltatlanokét”, és az intézkedéseket a náci rezsim és kollaboránsai szegregációs és népirtó politikájához hasonlították. A tiltakozók több országban is annak a sárga csillagnak egy módosított változatát készítették el, amelynek viselésére a zsidókat kényszerítették korábban a nácik és kollaboránsaik Európa-szerte. Ezekre a csillagokra ráírták, hogy „Oltást nem!” vagy „Oltatlan”. Más tiltakozók táblái a karantént a koncentrációs táborokhoz hasonlították, magukat pedig a holokauszt ismert áldozataihoz, például Anne Frankhoz.
„Az emberek azért vonnak párhuzamot mai események és a holokauszt között, hogy saját ügyükre hívják fel a figyelmet, aminek azonban semmi köze a holokauszt történetéhez,” mondja Dr. Juliane Wetzel. Az ilyen párhuzamok trivializálják a történelmet és sértik az áldozatok emlékét, hisz „az oltási kötelezettség semmiben sem hasonlít az üldözött zsidók élményeihez és valóságához a náci Németországban vagy a vészkorszak idején. Az áldozatok iránti empátia teljes hiányát mutatja, valamint azt, hogy képtelenek a zsidókat áldozatnak tekinteni.” Az oltás célja az életmentés volt, míg a holokauszté az életek elpusztítása. Az ilyen megnyilvánulások ráadásul a fősodorba is beengedik az antiszemita sztereotípiákat. Nem csak helytelenek, hanem kimondottan ártalmasak is.”
A Yad Vashem nyilatkozatban szólított fel, hogy ne vonjanak ennyire megfontolatlan és bántó párhuzamokat, mert ezzel trivializálják az elkövetett atrocitásokat és bemocskolják az áldozatok és túlélők emlékét.
2. „Holokauszt a tányérunkon”
A PETA (People for Ethical Treatment of Animals) nevű állatvédő szervezet 2003-ban „Holokauszt a tányérunkon” címmel rendezett kiállítást, ahol a vészkorszak és a nagyüzemi állattartás képeit állította egymás mellé: szögesdrót mögött álló gyerekekét és karámban álló disznókét; csontsovány emberekét és lefogyott állatokét; barakkokba zsúfolt emberekét és nagyüzemi csirkefarmon nevelt tyúkokét. A kiállítás a nagyüzemi állattartásban nevelt állatok tarthatatlan körülményeire akarta felhívni a figyelmet.
Abraham Foxman, az ADL (Anti-Defamation League – antiszemitizmus ellen küzdő amerikai civil szervezet) országos igazgatója, holokauszttúlélő kijelentette, hogy bár fel kell lépni az állatok bántalmazása ellen, de „visszataszító az, hogy a PETA zsidók millióinak szándékos és szisztematikus meggyilkolását az állatok jogainak ügyéhez hasonlítja.” A német legfelsőbb bíróság betiltotta a kiállítást azzal, hogy „a holokauszt áldozatainak sorsát tette volna banálissá és triviálissá”.
3. A holokauszt kigúnyolása
A holokauszttorzítás a közösségi médiában, az iskolákban és más környezetekben „humor” és a holokausztból űzött gúny segítségével is terjed. A holokauszttorzítás e formájának terjesztésére az sarkallhatja az embereket, hogy nagyobb közösségben elfogadtassák, legitimálhassák magukat, vagy hogy rasszista, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető ideológiát terjesszenek, hogy új tagokat toborozzanak és radikalizáljanak, vagy hogy közös, burkolt nyelvezettel és jelekkel erősítsék adott csoporthoz való tartozásukat.
Az ilyen megnyilvánulásokkal azonban nem csak az online világban találkozhatunk, hanem a művészet világában is. 2015-ben például, az észt Tartui Művészeti Múzeumban egy egész kiállítást szenteltek a holokausztra való különféle „emlékezésnek”, például „a humor prizmáján keresztül” is. A kiállítást hirdető plakát egy Auschwitz felszabadítása után készült fotóra hasonlított, ám a „zsidó foglyok” ezen a képen jól tápláltak és jól öltözöttek voltak, és fenyegetően vigyorogtak a kamerába. A kiállítás egyik filmjében meztelen színészek voltak láthatók, akik a gázkamrát jelképező helyiségben fogócskáztak. Egy festményen a Hollywood feletti emblematikus feliratot helyettesítették a holokauszt szóval. Az Észtországban és a világon egyaránt felháborodást kiváltó kiállítást végül bezárták.
4. A holokauszt zsidótlanítása
A holokausztban a náci Németország, szövetségesei és kollaboránsai szisztematikusan meggyilkolták az európai zsidóságot. Bár ez megalapozott tény, léteznek kísérletek arra, hogy a népirtás szisztematikus jellegét ignorálják, vagy hogy kihagyják a tényt, hogy a zsidókat csak azért akarták meggyilkolni, mert zsidók voltak. Számos országban a zsidók tömegmészárlásainak helyén emelt emléktáblák például nem említik, hogy az itt meghalt emberek zsidók voltak, és ennél általánosabban hivatkoznak rájuk, pl. békés polgárok vagy ártatlan emberek; időnként a holokauszt megemlékezéseken felszólaló vezető politikusok sem beszélnek arról, hogy a holokauszt fő áldozatai zsidó emberek voltak.
A nácik és kollaboránsaik millió egyéb ártatlan civilek millióit is üldözték és meggyilkolták, de a náci politika központi eleme volt az antiszemitizmus és a zsidók maradéktalan elpusztításának szándéka. Az antiszemita előítéletek csökkenthetik a zsidó emberek iránti empátiát, ez pedig megakadályozza, hogy a zsidók áldozatiságának elismerését, akár a holokauszt idején is.
5. A roma népirtás dicsőítése
Sok országban ünneplik a nácikat és kollaboránsaikat a romák elleni tetteikért, és hasonló tettekre célozgatnak és kezdeményeznek is ilyet a jelenben. Egy 2022-ben kiadott tanulmány több országból is említ olyan kijelentéseket, mint „kár, hogy Hitler nem takarította el mindet,” és „a romák megérdemelték a koncentrációs tábort”.
A roma népirtás dicsőítését néha humorba csomagolják. A humorista Jimmy Carr mondta például a Netflixen futó műsorában, hogy „amikor az emberek a holokausztról beszélnek, a náci háborús gépezet által elpusztított hatmillió zsidó tragédiájáról beszélnek. De soha nem említik a nácik által megölt többezer cigányt. (…) Erről soha senki nem beszél, mert soha senki nem akarja említeni a pozitívumokat.” Amikor azt kérdezték a humoristától, hogy megbánta-e ezt a poént, nem válaszolt.
6. A holokauszt szándékos torzítása a Wikipédián
Jan Grabowski író, az Ottawai egyetem történésze, és a Chapman Universityn dolgozó Shira Klein cikket adott ki, mely leleplezi a világ legnagyobb szabadon elérhető enciklopédiája, az angol nyelvű Wikipedia által szisztematikusan és szándékosan elkövetett holokauszttorzítást. Kutatásuk felfedi, hogy a holokauszt történetével foglalkozó Wikipedia oldalak minimalizálják a lengyel antiszemitizmust, eltúlozzák a zsidókat mentő lengyelek szerepét, és egyéb narratívák közt arra is célozgatnak, hogy a zsidók támogatták a kommunizmust és összeesküvést szőttek a kommuistákkal a lengyelek ellen.
A kutatás megmutatta, hogy a Wikipedia szerkesztői megbízhatatlan információs forrásokat használtak fel és a terület általánosan elismert tudósai helyett jelentéktelen történészeket idéztek. Az egyik ilyen kísérletben az antiszemitizmussal vádolt Ewa Kurek lengyel író műveit próbálják bemutatni megbízható forrásként. Kurek alaptalan vádakat sorolt fel, például szerinte a zsidók remekül érezték magukat a náci gettókban, és a valóságosnál sokkal kevesebb zsidó áldozatról beszélt. A Wikipedia egy másik bejegyzése azt állítja, hogy „rengeteg lengyel keresztény bújtatta zsidó felebarátaik százezreit.” A kijelentés túlzó voltát Grabowski így magyarázza: „Tekintve, hogy (a három milliónál is több) lengyel zsidóból alig 30 000 élte túl a háborút és a megszállást lengyel területen, és ezek zöme lengyel segítség nélkül élte túl, képtelenség kijelenteni azt, hogy zsidók százezrei kaptak menedéket lengyel otthonokban.”
7. Holokauszttorzítás a politikában
Számos országban és államban a politikai pártok a holokauszt tagadását és torzítását politikai programjuk részévé tették. Megpróbálják relativizálni vagy tagadni a holokauszt bűneiért való nemzeti felelősséget. Ezek a kijelentések ugyan nem tagadják az európai holokauszt megtörténtét, vagy a náci Németország felelősségét, tagadják a helyi emberek részvételét és a náci Németországgal együttműködő vagy szövetséges kormányok szerepét. Konkrét eseteket tagadnak, például a helyi lakosság részvételét zsidó gyermekek, nők és férfiak meggyilkolásában.
Egyes politikai szereplők gyakran az áldozatok számát is minimalizálják. Például a helyi nemzeti rezsimek által létrehozott vagy működtetett koncentrációs táborok méretét és jellegét is vitatták olyan politikusok vagy politikai csoportok, akik torzítani kívánják a nemzeti történelem ezen fejezetét.
Az egyes lágerek haláltábor jellegét is szándékosan tagadhatják egyes politikai narratívák, azt állítva, hogy a táborok munkatáborokként vagy internáló táborokként működtek.
1 Protect the Facts Global Campaign
2 History under attack: Holocaust denial and distortion on social media, published by the UN and UNESCO in 2022, p. 38
3 History under attack: Holocaust denial and distortion on social media, published by the UN and UNESCO in 2022, p. 38
4 The Roma Holocaust/Roma Genocide in Southeastern Europe – Between Oblivion, Acknowledgment and Distortion, published by The Auschwitz Institute for the Prevention of Genocide and Mass Atrocities and the Roma Program at the François-Xavier Bagnoud Center for Health and Human Rights, Harvard University